Víz előkezelés

Az ipari vízkezelés több területet érintő feladat. Részei lehetnek:

Vízlágyítás
Vastalanítás
Mangánmentesítés
Ammóniamentesítás
Nitrátmentesítés
Vízszűrés
Fordított ozmózis (RO) elven alapuló vízkezelés, sótalanítás

      

Ipari vízlágyítás

A  vízlágyítás talán az egyik legelterjedtebb vízkezelési és víztisztítási mód Magyarországon. Erre azért van olyan gyakran szükség, mert vizeink többsége felszín alatti, és az itt a kőzeteken átszivárgó vízbe, sok kalcium és magnézium oldódik be, ami vízkeménységet okoz.  Az oldott fémsók kiválnak a vízből és megindul a vízkőképződés a csőrendszerekben, háztartási gépek, berendezések belsejében. Ennek következtében élettartamuk csökken, hatásuk romlik. Vízlágyítási feladatokra különböző típusú vízlágyító berendezések léteznek, amelyek a víz keménységét okozó kalcium és magnézium ionokat eltávolítják, pontosabban lecserélik vízkeménységet nem okozó nátrium ionokra. A kisebb háztartási vízlágyító berendezések és az ipari vízlágyító berendezések nem sokban, általában csak méretükben különböznek egymástól.
Főbb alkalmazási területei:

• Lakóparkokban
• Fűtési rendszerek, zárt vízkörök feltöltésére
• Hűtőtornyok, párologtató kondenzátorok tápvizének előállítására
• Kazánházi tápvíz előállítására
• Technológiai víz előállítására
• RO berendezések vízelőkészítésére
• Éttermekben, szállodákban a mosogató, kávéfőző- és nagykonyhai gépek elé
• Mosodákban
• Autómosóknál

 

A vízlágyító kiválasztásánál fontos figyelembe venni néhány paramétert, mint például lágyítani kívánt víz térfogatárama; lágyítani kívánt víz mennyisége; a vízlágyító regenerálásai közti szükséges idő; víz keménysége.

A lerakódásgátló eljárást és a vízlágyítást több módszerrel is el lehet végezni, melyekből néhány a következőképpen történik:

 - Ioncserélő vízlágyítás
ebben az esetben egy műgyanta töltetet, vagy esetleg természetes zeolit töltetet használunk az ioncserélésre. A kemény víz átáramlik a vízlágyító berendezés tartályában található ioncserélő gyantán, ahol ioncserével megtörténik a vízlágyítás. Ez az ioncserélő gyanta a keménységet okozó kalcium és magnézium ionokat lecseréli keménységet nem okozó nátrium ionokra. Miután az ioncserélő töltet telitődik kalcium-magnézium ionokkal, vagyis kimerült, akkor a vízlágyító regenerálására van szükség. A regenerálás nagy tisztaságú  sótablettával történik úgy, hogy miközben az oldott só érintkezik az ioncserélő töltet felületével, az felveszi a már említett nátrium, vagy akár kálium ionokat és közben "ledobja" magáról a kalcium-magnézium ionokat, ami azután a vízlágyító berendezésből kikerül a szennyvíz lefolyóba. 
 
- Vastalanító berendezések
A vastalanítás a második leggyakrabban alkalmazott vízkezelési és víztisztítási feladat a vízlágyítás után. Magyarországra ugyanis jellemző, hogy a talajban lévő rétegvizek jelentős mennyiségben tartalmaznak vasat. Általában akkor szembesülünk vele, hogy magas a vastartalom a vízben. Amikor kútfúrást követően elkészül a vízanalitika, vagy a víz elszíneződését, lerakódásokat veszünk észre a vízzel érintkező felületeken.  Magasabb koncentráció esetén pedig még kellemetlen fémes ízt is ad a víznek.  A vízművek és minden létesítmény, aki ivóvíz minőségre kötelezett, a mindenkori hatályos rendeletben előírt ivóvízminőséget kell, hogy betartsa. Ez nem azt jelenti, hogy "vasmentes" vizet kapunk, vagy azt kell előállítani. Ettől függetlenül viszont vannak olyan technológiák, alkalmazások, ahol szinte teljes vastalanításra van szükség, rendelettől függetlenül.
 
Sokszor úgy tűnhet, hogy a vastalanítás egy könnyű víztisztítási és szűrési feladat (ami általában igaz is), de ez nem mindig van így.

A vastalanító berendezés kiválasztásánál több paramétert is figyelembe kell vennünk:
A víz oldott vastartalma (mg/l-ben); kezelendő víz mennyisége (m3/h-ban); más összetevők a vízben (pl.: mangán); oldott oxigén tartalom; víz pH-ja; van-e klór a vízben?

Ezt a vízkezelési és víztisztítási feladatot többféle módon is elvégezhetjük. Léteznek régi, illetve új, modernebb technológiák is vastalanításra, mint például:

- katalitikus szűrés:
ez a leggyakoribb módszer, az  esetek 80-90 %-ában használunk katalitikus szűrőanyagot ipari vastalanításra. Ez a katalitikus töltet a vízben oldott vas és mangán ionokat vízben nem oldódó vegyületekké alakítja át, így ezek könnyen kiszűrhetők a vízből. Van regenerálás mentes és regenerálást igénylő töltet. Fontos tudni, hogy regenerálás alatt nem a visszamosatást értjük, hiszen az mindegyiknél szükséges, hanem a szűrőtöltet aktív felületének megőrzését. Vannak olyan töltetek, amelyek a kimerülésig végzik feladatukat, utána ki kell cserélni őket, és vannak olyan töltetek is, amelyeket vegyszer regenerálással kell aktívan tartani. Ez lehet időszakos vagy folyamatos regenerálás, a vízbe adagolt vegyszer segítségével. Ebben az esetben arra kell figyelni, hogy ha regenerálás nélküli töltetet alkalmazunk, akkor a vízben legyen megfelelő mennyiségű oldott oxigén, illetve megfelelő legyen a víz pH-ja. Amennyiben regenerálható vastalanító berendezést használunk, akkor vigyáznunk kell, nehogy túladagoljuk a vegyszert, mert utána ez megjelenik a kezelt vizünkben, vagy nehogy keveset adagoljunk, mert akkor nem lesz hatékony a vastalanítás.
 
- vegyszeres oxidáció:
ebben az esetben az oldott vastartalmat nem oxigénnel, hanem a használt vegyszer oxidációs képességével oxidáljuk fel vaspelyhekké. Ez a vegyszer lehet aktív hidrogén vagy klór alapú, de alkalmazhatjuk ezek kombinációját ( de nem mindegyikét) is. Ilyenkor arra kell figyelni, hogy ne adagoljuk túl a vegyszert, mert ez azután a kezelt vízben megjelenik, vagy hogy nincs-e olyan összetevő a vízben, amiért azt nem alkalmazhatjuk. Az "alul" adagoláshoz pedig egyszerűen nem lesz elég hatékony az oxidáció, így oldott vas maradhat a vízben.

- levegőztetéses oxidáció:
ennél az esetnél a levegő oxigéntartalmát használjuk fel az oldott vas vaspelyhekké  (vashidroxiddá) való oxidálására, majd ezeket a pelyheket egy multimédiás kavicsszűrőn megszűrjük. Ilyen esetekben arra kell figyelni, hogy az oxidációhoz kell egy viszonylag hosszú reakció idő, illetve hogy ha a vízbe adagolt levegőt nem szűrjük különleges szűrővel, akkor a víz elfertőződhet. Továbbá arra, hogy nem biztos, hogy a víz vastartalmához képest, a víz feltud "venni" elegendő levegőt az oxidációhoz.
 
- ózonos oxidáció:
ez a fenti módszer modernebb változata. Az ózon ugyanúgy működik, mint a levegő oxigénje, csak sokkal hatékonyabban és gyorsabban megy végbe az oxidációs folyamat. Ebben az esetben fontos tudni, hogy az ózon oxidációja során mérgező anyagokat is termelhet (pl. ha bróm van a vízben, bromátot). Ezt a technológiát főleg összetett víztisztítási feladatoknál alkalmazzuk, mint. pl. arzénmentesítés, de kiváló fertőtlenítésre is, vagy nagyobb (50-100m3/h) teljesítmény felett, ahol már ez kifizetődő.
 

---

Bármilyen fenti, vagy ezeken kívüli vastalanítási technológiát is alkalmazunk, sok tényezőt kell figyelembe venni a víz összetételével kapcsolatban, de meg kell vizsgálnunk azt is, hogy például van-e kezelő személyzet a vastalanító berendezéshez, mekkora hely van a vízkezelőnek, és végül, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre a megvalósításra, valamint, hogy mennyi az az üzemeltetési költség, ami még elfogadható lesz a gazdaságos termeléshez.

Ipari mangántalanítás, mangántalanító berendezések

A mangántalanítás olyan vízkezelési és víztisztítási feladat, amit sokan együtt asszociálnak a vastalanítással, mint vas-, és mangántalanító berendezés, de ez nem minden esetben van így.  Igaz, hogy a legtöbb esetben amikor vastalanítunk, akkor mangántalanításra is szükség van, de előfordulhat, hogy a víz összetétele, valamint az elemi mangán egyéb kémiai kötése miatt ezt a feladatot nem tudjuk egy "egyszerű" vastalanító berendezéssel megoldani.

Mivel a mangán duplája a vas egyenértékének, ezt legalább ennyivel nehezebb (vagy talán még nehezebb) eltávolítani a vízből. Vagyis ennyivel nehezebb mangán pelyhekké, mangándioxiddá oxidálni. A "vastalanítás" menüpontban leírt technológiákat, alkalmazhatjuk a mangántalanításra is, de pl. hosszabb reakció idővel kell számolnuk, több vegyszer, vagy több ózon adagolás szükséges a feladat elvégzéséhez, vagy lassúbb szűrési sebességet alkalmazhatunk katalitikus szűrésnél. Egyes katalitikus töltetek alkalmasak vastalanításra, de a víz összetételétől függően, mangántalanításra nem igazán. Sokszor a helytelen kiválasztás következtében, a berendezés beüzemelése után derül ki, hogy a beépített vastalanító rendszer nem alkalmas mangántalanításra. Ez a hibás technológiai meghatározás igen költséges lehet, ezért javasoljuk azt, hogy ha mangán van a vízben, akkor inkább a kicsit drágább és talán "macerásabb" technológiát válasszuk, de ne költsük feleslegesen a pénzt olyan dologra, ami a végén nem működik rendesen.
Itt is, akárcsak a vastalanító berendezés kiválasztásánál, a mangántalanító rendszer kiválasztásánál is figyelembe kell venni néhány olyan praktikus tényezőt, mint pl. van-e kezelő személyzet, mekkora hely van a berendezésre, valamint mennyi pénzt szánunk a megvalósítására, majd az üzemeltetésre.

Ipari ammóniamentesítés, ammóniamentesítő

A vízben az ammónia, vagy ammónium a felszín alatti vizekben jellemző. A hatályos ivóvíz minőségi rendelet alapján, az ammónia határértéke nem haladhatja meg a 0,5 mg/l értéket a vízben. Ha ennél magasabb, akkor el kell távolítani, vagy a határérték alá csökkenteni. Magának az ammóniának tulajdonképpen nincs különösebb élettani hatása, ezt mutatja az is, hogy sok ásványvízben az ivóvíz rendelet feletti ammóniát találni, ami hivatalosan meg is engedett. Tulajdonképpen az egyetlen oka, hogy az ivóvízben az ammónia nem lehet magas, hogy a vízhálózat mikrobiológiai tisztaságát nem lehet garantálni, ezért az itt előforduló baktériumok az ammóniával "reakcióba" lépve nitrifikációt okozhatnak. A nitrifikációs folyamat első lépése pedig a nitrit keletkezése, ami viszont már mérgező hatású.
Amikor ammóniamentesítésről beszélünk, akkor a szó szoros értelmében az ammónia teljes eltávolításáról beszélünk és nem a csökkentéséről. Ennek az oka, hogy bármilyen ammóniamentesítő berendezést használunk, akár biológiai, apszorbciós, vagy oxidációs technológiát, csak az a vízkezelési és víztisztítási technológia működik rendesen, ami után egyáltalán nem, vagy csak nagyon alacsony ammóniát mérhetünk. A  félig-meddig ammónia mentesítés tulajdonképpen egy hibás víztisztító berendezés eredménye, még akkor is, ha a vízkezelő után az ammónia mennyisége a mindenkori hatályos ivóvízrendeletben feltüntetett határérték alatt van.

Az ammóniamentesítést több módszerrel, többféle víztisztítási technológiával elvégezhetjük

- Biológiai ammóniamentesítés
Ez a legrégebbi módszer az ammónia eltávolítására. Ebben az esetben bizonyos mikróbák, baktériumok segítségével, úgynevezett nitrifikációval végezzük el a feladatot. Valójában a  baktériumok által "gyártott" enzimek segítségével történik az ammóniamentesítés, mégpedig két lépcsőben. Az első lépcső az ammónium nitritté alakítása, a második pedig a nitrit nitráttá alakítása. Többféle töltet alkalmazható a baktériumok "megtelepítésére". Például kavicsszűrő, aktívszén-szűrő, vagy Zeolit töltet. Az alkalmazott technológiánál minden esetben figyelembe kell venni a szűrési sebességet, a víz oxigén tartalmát, a víz és környezet hőmérsékletét. Ennek a rendszernek a hátránya, hogy viszonylag nagy helyigényre van szükség, illetve a körülményeket úgy kell kialakítani, hogy a baktériumok fenntarthatók legyenek. A biológiai víztisztító berendezés után szinte foglalkozni kell a víz fertőtlenítésével, amit megoldhatunk vegyszerrel, ózonnal, vagy akár UV berendezéssel. Ez az a vízkezelési módszer, ami beruházáskor talán a legdrágább, üzemeltetéskor talán a "legmacerásabb", de a vízhez a legkíméletesebb. Ezt az ammóniamentesítési víztisztító technológiát csak nagy, több 100m3/h rendszereknél ajánlatos alkalmazni
 
- Vegyszeres oxidációs ammóniamentesítés
Ez a legegyszerűbb és a leggyakoribb technológia az ammónia eltávolítására. Hosszú évekig az ammónia oxidációját aktív klórral végezték (pl.: klórgáz vagy folyékony alapú vegyszer), de az utóbbi időben már elterjedt lett a hidrogénperoxidos oxidáció is. Az a különbség a két vegyszer között, hogy míg a klóros oxidáció után trihalometánok képződnek, addig a hidrogén peroxidnál nem. A trihalometánok egy nagyon erős mérgező és rákot okozó vegyület, ezért ennek kiszűrésére, a klóros oxidációt követően mindig aktívszén-szűrőt kell alkalmazni. A klóros oxidációnál arra is kell figyelni, hogy ha a víz ammónia tartalma túl magas (3-4mg/l felett), akkor az oxidációhoz felhasznált klór visszamaradt klorid tartalma határérték felett lehet jelen a már ammóniamentesített, kezelt vízben. Amennyiben a magas ammónia tartalom miatt ez a veszély fenn áll, akkor más technológiát ajánlatos alkalmazni.
 
- Apszorbciós ammóniamentesítés
ez a vízkezelési és víztisztítási technológia egy nagyon régi módszerből ered. A jól bevált háztartási szagtalanító, a macskaalom nem más, mint egy olyan mesterséges anyag, vagy természetes kőzet, ami nagyon jól megköti az ammóniát. Ezt az apszorbciós eljárást az elmúlt 10 évben kezdték el használni a vízkezelésben víztisztítóként, és napjainkban egyre több helyen alkalmazzák ammóniamentesítésre. Mivel az apszorbciós eljárásnál az alkalmazott töltet (ami lehet természetes Zeolit, vagy mesterséges anyag) előbb-utóbb telítődik ammóniával, ezért ezt regenerálni kell ahhoz, hogy ismét abszorbeálni tudjon. Ez a regenerációs eljárás szinte azonos a lágyító berendezés regenerálásával, tehát sóval (nátrium-kloriddal), némely típusú töltetnél még egy kiegészítő vegyszerrel, lúggal történik. Ennek az ammóniamentesítő víztisztítónak az egyetlen hátránya, hogy az alkalmazott apszorbciós töltetek nagyon jó vízlágyító tulajdonsággal rendelkeznek, tehát a vízkezelés és víztisztitó berendezés után nemcsak ammóniamentes, hanem lágy vizet is kapunk, ami nem mindig előnyös, vagy megengedett.

---

Ipari nitrát mentesítés, nitrát mentesítő

 
Ipari vízszűrés, vízszűrő
Az ipari vízszűrés az egyik leggyakrabban alkalmazott vízkezelési és víztisztítási technológia (már amennyiben ezt ide lehet sorolni) A legtöbb iparágban megtalálható, hiszen szinte nincs olyan üzem vagy gyáregység, ahol ne lenne legalább egy vízszűrő berendezés. Mindegy, hogy hálózati vízről, kútvízről vagy hűtővízről van szó.

A vízszűrő jellegét és típusát az alapján választjuk ki, hogy milyen a bejövő vagy használt víz lebegőanyag tartalma, és hogy mit szeretnénk a vízszűrővel elérni. Továbbá a vízszűrőket még az különbözteti meg egymástól, hogy mekkora az adott vízszűrő résmérete, vagy szűrési hatékonysága, amit általában mikronban mérünk. Az a vízszűrő vagy szűrő berendezés, ami jobb vízminőséget állít elő, mint 1 mikron, azt már ultaszűrésnek, vagy nanoszűrésnek nevezzük.
 
- Szűrőházas és eldobható szűrőbetétes vízszűrő
ez a legegyszerűbb vízszűrési módszer. Könnyen beépíthető  és számtalan mennyiségű típusa létezik a szűrőházaknak és a szűrőbetéteknek is egyaránt. Ma már szinte minden méretben megtalálható, az 5"-tól a 40"-os kivitelben. Van PP, fonalas, nemesacél, aktív szén, kerámia és még sok más típusú illetve fajtájú szűrőbetét, akár eldobható vagy mosható kivitelben. Résméretben is megtalálható a 150 mikrontól egészen a 0.1 mikron méretig. Teljesítményben szintén széles a paletta, az 1-2 száz liter/h-tól, egészen 10-20m3/h-ig találunk szűrőházakat, vagy akár ennél nagyobb teljesítményeket is. Szűrőbetétben már van katalitikus töltetű vagy lágyító töltetű is, melyek kisebb alkalmazásoknál használhatóak.

- Visszamosható  szűrőházas, tisztítható vízszűrő
Ez egy hasonló vízszűrési módszer a fenti eldobható betétes szűréshez, azzal a nagy különbséggel, hogy itt a szűrőházakba elhelyezett betétek, egy mechanikus tisztítással újra és újra felhasználhatóak. A másik típusú visszamosható szűrő, melyet a szűrőház szétszerelése nélkül, általában egy leürítő csappal tudunk tisztítani, vagy akár ezt a típusú vízszűrőt automatizálni is lehet. Ezt az automata visszamosható szűrőt, főleg nagy térfogatáramnál és nagy mennyiségű mechanikus szennyezővel telített vizeknél, pl. hűtőtornyok részáram szűrésénél alkalmazzuk.
 
- Multimédiás kavicsszűrő
Ezt a szűrőberendezést sok olyan applikációban alkalmazhatjuk, ahol nagy térfogatáramban sok szennyeződést kell megszűrni, ami lehet pl. egyszerű mechanikus szűrése a kútnak, vagy oxidáció utáni vas-, és mangánpelyhek eltávolítása, stb. Ebben az esetben a multimédiás kavicsréteget egy szűrőtartályba töltjük, majd különböző szelepes vagy tömbfejes vezérlési módszerekkel visszamosatás során eltávolítjuk a szennyeződést a szűrőből.
 
- Aktívszén-szűrő
Az aktívszén-szűrő berendezés lehet akár betétes szűrő is, de az iparban általában, egy a fenti multimédiás kavicsszűrőhöz hasonlóan, tartályos megoldást alkalmazunk. Aktív szén töltetek között is nagy különbségek lehetnek, azzal a közös vonással, hogy itt általában nem mechanikus szűrést, hanem abszorpciót végzünk. Ez lehet klórmentesítés, vagy akár egy egyszerű íz és szagtalanítása a víznek, de akár bonyolultabb kémiai folyamat, mint pl. a trihalometánok kiszűrése. Ennek a típusú szűrőberendezésnek a szűrőtöltete előbb vagy utóbb kimerül, amit a helyszínen regenerálni nem lehet. Ahhoz, hogy a lemerült aktívszén-töltetű berendezést ismét használni lehessen, a szűrőtöltetet ki kell cserélni.
 
- Ultraszűrő
Ez a második leghatékonyabb mechanikai vízszűrési módszer az RO szűrési technológia után. Az ultraszűrő berendezésben lévő "szűrőbetétek" résmérete úgy van kialakítva, hogy ezzel nem csak mechanikus szennyeződést, hanem mikrobiológiai szennyeződést, baktériumokat és vírusokat is lehet vele távolítani. Az ultraszűrő berendezés betétei nem más, mint egy üvegszálas csövecskék sokasága melyen minden 0.02mikronnál nagyobb szennyeződés fennakad, majd a berendezés visszamosatásos regenerálásakor ezek a szennyezők a szűrőbetétekből csatornára kikerülnek. Az ultraszűrőknél a nagy szűrési hatékonyság nagy igénybevételt is jelent, ezért általában ez  egy teljesen automata berendezés, melyhez egy több vegyszerből álló időszakos regenerálás is tartozik.
 

Ipari RO berendezések, RO sótalanítás

Ez az RO (fordított ozmózis) vízkezelési és víztisztítási technológia az elmúlt 10 évben vette át a teljes ioncserélő sótalanító berendezések helyét. Ezzel a modern szűrési technológiával akár 10µs alatti vízminőséget is elő lehet állítani. A fordított ozmózis (RO) berendezés olyan vízszűrő, amelynek nyílása 0,0001 mikron, vagyis ezzel a víztisztítással eltávolíthatjuk a szerves szennyeződéseket, a nehézfémeket, baktériumokat is a vízből.

Felhasználási területek
Kazántápvíz kezelés, gyógyszeripar, kozmetikai ipar, síküveg és félvezető gyártás, autóalkatrész gyártás.

Az RO berendezés nem más, mint egy nagyhatékonyságú szűrő berendezés, melynek legfőbb alkotórésze az RO membrán. Ez egy olyan speciális membrán, amely lézerrel átlyukasztott műanyag "paplanból" áll, amit utána nagy gondossággal egy perforált cső köré felcsavarnak. Az így legyártott membrán, vagy membránok bekerülnek egy membrán házba, ahol működés közben nagynyomású 10-25bar nyersvíz nyomása alá kerülnek. Mivel a membránok "résmérete" olyan kicsi, hogy "szinte" csak az elemi víz tud rajta átjutni, ezért míg a membrán egyik oldalán az ultatiszta víz, addig a másikon a szennyeződésekkel és ásványi sókkal összesűrített víz távozik. A tisztított vizet permeátumnak, míg a szennyvizet koncentrátumnak hívjuk.
Egy RO rendszer annyira megbízható, amennyire az RO berendezés előkezelése meg van oldva, ezért erre a tervezésnél komoly hangsúlyt kell fektetni. Nagyon fontos és drága elem az RO berendezés membránjai. Ezek egy jó előkezeléssel hosszú évekig is működhetnek, de ha az RO előkezelés nem jó vagy hiányos, a membrán akár pár hónap alatt is tönkremehet.
A hatékony membránok szinte teljesen tiszta vizet adnak, de azért ezek sem tudnak desztillált minőségű vizet biztosítani, ezért ez a tisztítás max. 99,9 %-os lehet. Ha ennél is jobb vízminőségre van szükség, akkor más kombinált technológiát kell alkalmazni, mint pl.: a kevertágyas ioncserélés vagy az EDI.

Egy RO berendezésnél a megtermelt víz minősége nagymértékben függ a bejövő vízminőségtől, a jól kiválasztott előkezeléstől, a membránok sorolásától, a nyomásfokozó szivattyú méretezésétől, és az utókezeléstől egyaránt. A membránok típusában is van eltérés, de ez annyira nem jelentős, mint az előbbiek. Ami még fontos egy RO berendezés esetében, az a megtermelt vízkihozatal, vagyis a nyersvízből előállított permeátum (tisztított víz) mennyisége. Általában, minden típusú membránt a gyártója, 50-50%-os kihozatalra gyártja. Ez a kihozatal nagyobb rendszereknél, egy nem megengedhető és pazarló tisztítási hatékonyság lenne, ezért itt egy "trükköt" kell alkalmazni. Ahhoz, hogy ez a normál 50-50%-os kihozatali hatékonyság jobb legyen, egy koncentrátum visszakeverést kell alkalmazni, mely így megnövelheti a kihozatalt egészen 80%-ig. De ha még ennél is jobb kihozatalt kell elérni, akkor az már csak úgy lehetséges, hogy ha a koncentrátum tovább van tisztítva egy újabb RO berendezéssel.

Az RO berendezésnél a legnagyobb üzemeltetési költség a már fent említett vízveszteség, az időszakos karbantartási költség (membránok vegyszeres tisztítása), valamint a nyomásfokozó szivattyú energia fogyasztása. Az RO berendezés karbantartási intervallumát nagyban befolyásolja az előkezelő és a nyersvíz minősége is. A nyomásfokozó szivattyú energia fogyasztása már a tervezésnél eldől. Itt is sokat meg lehet spórolni. Például úgy, hogy  felhasználjuk a hálózati víz, vagy a kútvíz szivattyú nyomását, ugyanis ez a nyomás hozzáadódhat az RO berendezés szivattyújához, tehát ennyivel kisebb és kevesebb fogyasztású berendezésre van szükség.

Előkezelés: mint ahogy azt  az imént már említettük, ez az egyik legfontosabb elem az RO berendezés rendszerében, tehát a szennyező anyagokat előzetesen el kell távolítani a vízből, vagy azok károsító hatásait meg kell szüntetni. Egy előkezelés mindenképpen áll egy előszűrőből, hiszen  nincs olyan víz, amelyben ne lenne lebegő szennyeződés. Ha a szennyeződés túl sok, és túl nagyméretű, az hamar eltömítheti a membránokat, ezért egy maximum 5µ-os előszűrőt alkalmazunk. A nyersvíz összetételétől függően szükség lehet még egy vízlágyító berendezésre, nagyobb rendszereknél lerakódás gátló vegyszeradagolásra, vastalanító berendezésre, illetve hálózati víz esetében klórtalanításra, aktívszén-szűrőre.
 

RO berendezés: az ipari RO berendezések általában mindig hasonló elemekből épülnek fel:

•  előszűrő
•  nyomásfokozó szivattyú
•  membránház és membrán
•  átfolyás mérő rotaméter vagy ennek digitális változata
•  nyomásmérő manométerek
•  vezetőképesség mérő műszer

Ezek az elemek általában minden RO berendezésen megtalálhatóak, de lehetnek egyszerűbb, vagy akár ennél jóval bonyolultabb változatok is.

Utókezelés: utókezelésről akkor beszélünk, amikor az RO berendezés által előállított vízminőség nem elegendő az adott feladathoz, vagy applikációhoz. Például amikor gőzkazánhoz gyártunk tápvizet, ugyanis az RO berendezés általában 0.2-0.3 Nk°-nál lágyabb vizet nem tud előállítani, viszont ezeknél az applikációknál még ennél is lágyabb vízre van szükség. Ekkor használhatunk utókezeléshez nátrium-ioncserélő lágyítót, vagy egy kevertágyas ioncserélő berendezést. Utókezelés lehet még egy vegyszer adagolás, mint pl. egy kondicionáló vegyszer, vagy pl. egy EDI (elektrolízises sótalanító berendezés) is.
 
Sótalanítás
Ipari ioncserélő sótalanítás, sótalanító
Az ioncserélő sótalanítás, más néven ioncserélő teljes sótalanítás egy régebbi technológia ultra tiszta vizek előállítására. Ezt a vízkezelési és víztisztító technológiát elsősorban olyan helyen alkalmazták és alkalmazzák ma is, ahol 1µs-es alatti vízminőségre, vagyis szinte desztillált vízre van szükség.
Alkalmazása:
Erőművek és fűtőművek gőzkazánjaihoz kazántápvíz kezelésnél, gyógyszeriparban és alkatrészgyártásban is. Ez a technológia kezd kiszorulni a piacról. Ennek az az oka, hogy az ioncserélő töltetekhez használt vegyszerek, a sav és a lúg egyre drágább, illetve, hogy a megszigorított környezetvédelmi előírások következtében a regeneráló savas és lúgos oldatot semlegesítés nélkül nem lehet csatornára engedni. Ez az oka a mára már szinte gazdaságtalan működtetésnek, és annak, hogy ezeket a rendszereket egyre inkább leváltja az RO technológia.

Az ioncserélő sótalanítókban két eltérő technológiát különböztetünk meg. Az első a hagyományos kation és anion cserélő oszlopok alkalmazása, a másik pedig a kevertágyas ioncserélő, ahol a kation és anion cserélő gyanták egy oszlopban vannak összekeverve. A kettő között az az alapvető különbség, hogy az elsőnél az anion és kation oszlopokat a helyszínen kell a már említett vegyszerekkel regenerálni, míg a másiknál egy erre szakosodott cég, vagy cégek regenerálják a gyanta cseréjével és a saját telephelyükön egy speciális gyantaszeparálóban. Lényegében mindkettővel ugyanolyan minőségű vizet lehet előállítani, csak a regenerálási módok között van különbség. A két különböző technológia között az hozhatja meg a döntést, hogy mennyi sótalan vízre van szükség. Az 1-2 m3/h, vagy napi 10-20m3 vízfelhasználásig a kevertágyas rendszer lehet a gazdaságosabb, míg az ennél nagyobb applikációknál a kation és anion oszlopos rendszer ajánlott. Itt még megjegyeznénk azt is, hogy a mérlegelés fontos eleme, hogy előkezelt víz kerül-e az ioncserélőre, vagy közvetlenül a nyersvíz. Amennyiben előkezelt, pl. egy RO berendezés után van szükségünk egy teljes ioncserélő rendszerre, akkor szinte biztos (függ a térfogatáramtól), hogy elegendő egy kevertágyas ioncserélő, mivel egy 10-20µs-es víz, nagyon sokára, akár hónapok alatt merít ki egy ilyen töltetet.